Itt a naplót félbeszakította az, amit Goethénél olvastam (s; amit oda fogok írni, mint idézetet, ha kiadom ezeket a naplókat): Teder dér eine Konfession schreibt, ist einem gefahrlichen Falle lamentabel zu werden, weil mán nur das Morbose, das Sündige bekennt, und niemals seine Tugenden beichten soU.
Szóval megérkezés Rómába, félős, nyomasztó hangulat. Ejtel – idegen város. Senki az állomáson. Nehezen megtalálom a helyet. Sötét. Mi történt? Merre van a család? Kétsegbeejto negyedóra, majd megérkezett Ancsi és Jackie,** akik más helyen vártak a vonatnál. , ,
Igazi remek érzés, s másnap ébredés a szép parkban régóta volt ilyen szép ideje életemnek, mint ez a néhány első nap. Egyensúly visszanyerése. Lidi jó állapotban megérkezett. Persze’ tökéletes egzisztenciális bizonytalanság, olyan mmt pesti első éveimben. Hogy történhetik meg ilyesmi? „Hát nincs húsz évre való pénzed?” – kérdezte csodálkozva Molnár New Yorkban. Persze neki, az átkozott uzsorásnak van, de én most szörnyen mélyre jutottam. . c ,
Róma nyugtalan. Biztonsága. Otthoniassága. Szépségé.
Mégis jó volt idejönni.
Biró halálhíre. Ez már olyan, mint mikor az ember mellől lövik ki a bajtársait. Űzött élet volt, korán elzárt, önmagába fojtott, ki nem élt, ki nem írt mondanivalókkal. Rettenetesen sajnálom. Bármily távol volt s élt: egy életdarab esik ki az emberből. , , ~
Valahol Európában*** – magyar film. Nagyon tehetséges. De mihelyt a propaganda beszél – megromlik. S én újabban szinten.
* (néni.) „Aki vallomást ír, azt a siralmasság veszélye fenyegeti, mert csak azt valljuk meg, ami kárhozatos és bűnös, erényeinket viszont sohasem szoktuk meggyónni” (Költészet és valóság, Magyar Helikon, 1965. Szollossy Kiara forditása) , ,
** Lengyel Menyhért lánya és annak barátnője.
*** Radványi Géza filmje (1947)