Az élethezFantázia
kell
Azt hiszem, többé-kevésbé mindenki azt kapja meg, amit elképzel, még ha képzelete látszólag oly vakmerő is, hogy nem mer róla beszélni. Az az érzésem, hogy előbb-utóbb oda ér el az ember, ahova merész álmaiban fantáziába. Valamennyi úgynevezett karriernek ez a titka. Hogy az út milyen akadályokon vezet keresztül, s hogy a beteljesülés egyúttal a kielégülést, a boldogságot is jelenti-e, az más kérdés. Lehet, hogy nem. Lehet, hogy a küzdelem, amibe a fantázia ragadta az embert, felőrli idegeit. Az embereket a körülmények, amik közé kerülnek, többé-kevésbé szerencsétlenné teszik, és hogy belső világuk, ami mégis a legfontosabb, nem megy-e veszendőbe, az már a szerencsés vagy balsikerű alakulásokon múlik.
Ámde a belső mozgatóerő: a fantázia. Az emberi kor magas határán, ahonnan most e soraim írásakor visszatekintek, hadd vonom le ezt a talán nem téves konzekvenciát: legyen fantáziád ahhoz, amit el akarsz érni. Akkor eléred.
Életutam
