Nagyon élveztem az estét Paulay Erzsivel (Ceruttiné, akit leg-a abb 20 esztendeje nem láttam). Elbeszélése, mint nagykövetné Cioring vadászpartijáról. Göring meghívta az egész diplomáciai kart Karín Hallba; erdő közepén vadászkastély. Operakosztümbe öltöztetett inasok. Egy óráig vadásztak, végre megjelent ő is, a legfantasztikusabb kosztümben (magas csizma, ezüst kürt stb.). Kimentek az udvarra, ahol a következő jelenet fogadta okét: egy bölényt hozatott valahonnan, aki hatalmas ketrecbe volt bezárva. Kinyitotta a ketrecet – a bölény nem akart kijönni. Végre kizavarták, két lány-tehén legelészett kint. Göring a társaság előtt meg akarta fogatni a bölénnyel az egyik tehenet. Ue a bölény bánatosan körülnézett, s unottan visszament a ketrecbe. Ilyennel szórakozott a hitleri Németország! Elbeszélése, hogy mikor Hitler karonfogva vezette asztalhoz egy nagy fogadáson, amint hozzáért, hatalmas villamosütést kapott. O azt hiszi ebben a rongy ganéjban mégis volt valami dinamikus, mint fizikai jelenségben. Különben mégsem kerekedhetett volna ennyire felül. Olyan volt, ha beszélt, mint a sértett mosó-ne, aki a nagyságára panaszkodik.
Somerset Maugham nagy tévedése, hogy megszerkeszti a klasszikusokat, kihagyja belőlük az unalmas részeket „digest -ólja* a Háború és békét! Szörnyű! A klasszikusoknak tartozéka, mint minden nagy műnek, hogy unalmas IS legyen ez hozza tartozik. A zene, az opera is unalmas. Odüsszeusz is’ A tragédiák is!