A legfontosabb az, hogy te itt vagy a közelemben. így aztán olyan szépen meg vagyok nyugodva. Ha tudom, hogy te velem vagy, tulajdonképpen akkor nagyon jól érzem magam. A te jelenléted sokkal barátságosabbá tesz mindenkit. Az világos, azt érzem.
Fe, ez a könyv, ez a Napló, remek! Ebbe be fogom írni az összes jegyzeteimet. Nem fogom megmutatni senkinek, csak olyannak, mint te vagy. Képzeld el – egy olyan könyv, amiben én teljesen benn vagyok – száz százalékkal!
Tudod, nekem van egy teóriám a halálról: az embert eltemetik, de fennmarad az illetőből minden, ami új életre ébred. És így az ember tovább tart. Minden ember halhatatlan tulajdonképpen, csak nem tudja, és azért fél.
Azért nem volna kedvem elutazni máshová, mert itt nekem egy sajátságos külön életem van — nem zavar senki, és én teljesen szabadon rendelkezem magammal, és ez nekem egy nagy lelki öröm. Ez a gondolatom most megmarad, mert csinálok erről egy jegyzetet.
Azért jó nem elmozdulni innen, mert te és még néhányan itt vagytok. Mert az embereknek nincs fogalmuk arról, hogy ki vagyok, mi vagyok.
Tudod, nincs igazi jó barátom, akivel mindent közölhetek. Csak te. Az nagyszerű, hogy te itt maradtál. Tudod, nagyszerű, ha az ember ebből a szobából kinéz: a fél világot látja.
Most már sötét van, most már éjszaka van.
Az nagyon fontos, hogy mindenről, amin átesem, van egy jegyzetem. Senkivel sem közlöm, mert ebben a legőszintébb, legtitkosabb dolgok vannak. Csak a végén fogom közölni, mikor felszabadul a világ. A magamfajta embernek avval kell foglalkozni, hogy felszabaduljon a világ. Akkor lesz szép az élet.
Az életről magáról nem tudnak semmit. Az élet az, hogy meghalnak az emberek.
En sajnálom, hogy Magyarországtól olyan messze éltem. Érdekes volt az a Magyarország. Vajon most milyen? Azt hiszem, hogy jobb, mint volt, mert magába vette a jobb dolgait az életnek. Szép volt az, hogy akkor Magyarországon olyan szép dolgokért küzdöttek. Én kitűnő embereknek voltam a tanítványa. Ellenük támadt az az ellenséges, régimódi világ, amit nehezen lehet ellensúlyozni, de kell.
Tudod, a társadalom teli van gonosz, kapzsi, gazdag emberrel, aki kihasználja azt, aki nem az — pedig az az igazi ember. A legtöbb ember nem veszi komolyan a nagy dolgokat, nem élvezi őket, nem teszi őket igazan magáévá — hanem vezércikket ír! Na, én nem vagyok mai gyerek. Elértem már sok kort, összevissza utaztam. Az élet így nem nagyon izgalmas, mondhatom neked. Bizony, azt nem szeretem, hogy így le vagyok kötve, hogy nem utazhatok országra-világra, mint előbb, mikor folyton barátokkal találkoztam. Most pedig itt kell ülnöm. De ha innen kimozdulnék, az is keserves volna. Nyugodtan és jól élni belül, az az igazi, az az örök élet.