Nagyon kevés ember van, akinek mindent elmondanék, mert nem akarom, hogy sajnáljanak, azt mondják, hogy „szegény”. Az a nagyszerű, mikor te vagy itt, hogy az ember szabadon beszélget. Mert másnál mindig vigyázni kell, hogy mit mondok.
Felszáll a nap, és az élet elszáll.
Az ember nem is tud semmit azokról, akik a legközelebb állnak hozzá.
Ha az ember így él a napon — ez az élet. Nem amikor be van zárva egy szobába és dolgoznia kell. Hát van ennél kellemesebb hely? Az az elméletem, hogy az ember élje a saját életét, mert ha másra bízza magát, az bajos. Ez valami remek – itt ülni szemben a nappal, ez egy élmény! Nehéz az embereket a régi szokásukból kivinni. Béke és szerelem! Egy ilyen egyesületben passzió volna működni. De én már túl öreg vagyok. Nem is vesznek komolyan. Azt mondják, „Mit akar ez a vénember?”