1973. Október

Az a jó, mikor együtt él a család, mikor az életnek van egy bizonyos bensősége. Ja, én egy komplikált alak vagyok! Ha két -hárman együtt élnénk, a beszélgetés-kicserélése az eszmének – az sokat érne! A fél világot látom innen!

Szeretnék találkozni régi jó barátokkal. Azokkal találkozni nagy öröm. Nagyon érdekes , hogy az élet örökké tart – csak átváltozik.

Tulajdonképpen mindig ugyanaz a nemzedék él, de ők szegények ezt nem sejtik.

Csodálatos az egész természetnek az elrendezése. Sokkal vidámabb életet jelentene, ha az ember megértené.

Én már szeretnék a pusztára szabadulni – egy tanyára – és ott élni. Azért, mert ott csak egypár ember van – egy igazi társaság, nem egy csinált társaság – és az ember messze van minden kötelezettségtől.

Minden embernek mindennap naplót kéne írnia. Egész röviden minden este megírja, hogy napközben mi történt vele. Akkor azt elteszi – és tudja hogy mi történt vele egész életében. Mert különben elfelejti. Aztán, ha rájön utána, akkor mondja magának, vagy a többinek „Nahát, milyen érdekes volt.” Mert maga az, hogy az ember élt, egy nagy dolog. Ha két sort írt egy nap – egy év után, igazán bámulatos, hogy mi történt vele – még ha nem is történt vele semmi. De azért óriási, hogy az életben mi zajlik le!

Jaj de jó volt ez az evés!

A feljegyzés azért jó, mert az ember megtudja, hogy mi ment létre a testében és a lelkében. Röviden, ez ember mielőtt lefekszik, leírja n ”ez-és ezzel beszéltem – ezt és ezt mondta – vagy nem mondott semmit és passz”. Most képzeld el, hogy egy ember- egy tudós  – összegyűjtené egy élet tartalmát. Különösen az embernek magának roppant érdekes – nem is kell közreadnia. Mert ő maga elfelejti, hogy mi történt vele.

Az író, aki a többieknek ír, az menjen a fenébe! Az írónak csak azt kell írnia, ami önmagában él – az a rendes jó írás, utána a rendkívülit ebből közreadhatja. Mert minden egy különleges lény. Mert így különben az emberek nem is tudják, hogy miért élnek, hogy van-e valami értelme a dolognak. Persze hogy van! Az egész világ megváltozna – márpedig jóra –, ha az emberek tudnák, hogy tovább élnek hogy nincs halál.

Nekem még annyi ötletem van!

Hát én egy pár év múlva abbahagyok minden munkát, darabot, írást, és belemerülök az életbe – az történjen, aminek kell! Érdekes, hogy az a villany, ami a templomban ég – az örökké él. Az ember tulajdonképpen nem tudja, hogy hogy áll – nincs kiderítve. Az a fantasztikus, hogy mindenki meghal. De nem múlik el senki igazán.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük