1973. Szeptember

Amikor az ember felébred abból a félelmetes, zivataros halálból, akkor egy új élet veszi kezdetét, ahol az emberek szeretik egymást. Mert attól van a világ gonoszsága, hogy az emberek gyűlölik egymást. Ha szeretnék egymást, együtt sétálnának, beszélnének egymással. Erről egy könyvet kellene írni. Egy könyv, amiben benne van, hogyan kell együtt élni az embertársakkal. És ez a nagy változás abban áll, hogy az emberek közti harag elmúlik, és egy gyönyörű új élet kezdődik.

Vigyázzál rám, még ha nem is vagy mindig itt velem. Mert én már nem tudok semmit sem csinálni. Csak magamnak írok

 — titokban – a közönséges emberek számára, mert a közönséges embereken múl minden.

Hogy is volt az múltkor? Találkoztam régi barátokkal. Mert itt a szomszédban magyarok együtt vannak – nem mind, de egy jó néhány.

Jaj de kár, hogy nincs feleségem! Olyan jó volt, amíg volt! A feleségem nagyon a kedvembe járt, és én sok mindent, sok írásomat ajánlottam neki.

Előbb nagyon egyedül éreztem magamat. Tudod, körülöttem minden csöndes – de bennem belül nagy zaj volt.

A régi jó társaság azért volt olyan élénk és szép, mert mindegyik tagjának igazi köze volt a többihez.

Én szeretnék írni valamit, de saját magamnak. Abban neked is szereped lesz.

Gyönyörű volna, ha az emberek mind szeretnék egymást. Nem volna háború, veszekedés, összeütközés. Meg kellene tanulni. Muszáj volna megtanulni. A világ megváltozna. Nehéz az élet, de alkalmazkodni kell hozzá – vagy pedig szeretni kell. Ha az emberek tudnák, hogy a halál egy átmenet egy szebb életbe! Most csodálatosan csendes minden!

A tejjel az ember úgy érzi, hogy ez az én italom.

A halál elmúlás egy csöndes, szelíd, szerető világba. A halál nem jelenti azt a durva dolgot, amit gondolnak róla.

A társas élete remek ennek az országnak, ahol most lakunk. Máshol az emberek haragosak, gőgösek!

Már gondolkodom azon, hogy is lesz az a hazatávozás. Az úgy lesz, hogy találkozni fogok olyan tisztességes, rendes magyar emberekkel — és azután visszamegyek velük — Isten tudja hová — a múltba.

Én nagyon jól táplálkozom — azt eszem, ami alkalmas. Néha az elalvás rossz álmot hoz — elpusztulást. De ha az ember tejet iszik előbb, akkor szépen elalszik. Mikor meglátom a szüleim arcképeit, akkor rájövök, hogy mindenki meghalt. Fantasztikus, hogy ez hogy befolyásolja az embert. Bizony nekem nagyon szép mozgalmas életem volt, de már elmúlt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük