1973. Június

Az, aki hozzám igazán tartozik, az mélyen alszik. És amikor felébred, akkor alig várja, hogy kijusson ebből az életből – oda, ahol zavartalanul lehet – azon a nagy fordulaton át, ami az ember életében van.

En többnyire nem szomorú vagyok, hanem kétségbeesett. Borzasztó egyedül lenni. A rossz gondolatok úgy megrohanják az embert. Nincs, aki megosztaná ezeket a kétségbeesett gondolatokat. Ha volna egy ember, aki megcáfolná, az remek volna, de így, amit gondolok, azt mind magamtól gondolom, és rosszul vagyok tőle. Tudod, így egyedül élni ezen a teraszon – az szép, de kétségbeejtő. Ha volna egy társam, egészen máshogy nézne ki.

Tudod, én egy igen idős ember vagyok. De egyáltalában nem félek a haláltól, sőt kívánom. Mert az nem egy igazi halál — hanem csak egy megváltozás.

Nekem rettenetesen sok mondanivalóm van. De nem adom közre, csak elterjesztem a nép között. Gyönyörködni fognak benne, mert ezek nem a megszokott prédikációk.

Nekem jobb itt maradni, mert egyáltalában nem vagyok éhes a szenzációkra.

Nagyon fantasztikus az emberi élet. Mert annyira mindenféle folyik az agyában, és elképzelhetetlen, hogy az egyszerre elmúl. De nem múl el, hanem átfordul egy másik életformába.

Régi ismerősökkel találkoztam néha – magyarokkal vagy magyar amerikaiakkal. Roppant üdítő valakivel beszélni, mint veled – az eredeti nyelvünkön. Nagyszerű, hogy te nem felejtetted el.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük