1962. Július 19.

Mindig alaposan elkésem a teóriáimmal. Én egy született drámaíró vagyok. Amerika évek óta nem drámaírók részére való. Nekem le kellett volna ülnöm akárhová, s egymás után írni a darabokat. Igen, de a film, a pénzkeresés! És rosszul választottam, mit csináljak, s a dolgok keresztülvitelében mindig igen közepes voltam. Nápolyba menekültem – ott Ancsi az, aki igazán mindent megtesz értem. De Nápoly színházra nem jó. Róma sem! Tehát maradnak a nagy színházlehetőségek: Németország, Párizs, London. Mint fiatal koromban! Szép volna egy újrakezdés, magához téríteni zavart, ingadozó, félő egyéniségemet. Tehát rajta! Most Zürich jó kezdetnek, utána Bécs, de sokkal inkább München! S utána Párizs és London. Ez adjon munkaerőt, nyugalmat bensőleg s bátorságot mindenekelőtt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük