1962. Szeptember 11.

Most, hogy az Antóniából zenés vígjáték készült, a múlt éjjel arról álmodtam, hogy librettószövegkönyveket néztem át, s muzsikát fütyültem hozzájuk. S tényleg, pályám a zenével kezdődött. azzal, hogy apám Sajóhídvégről Miskolcra vitt a Reményi-hegedűhangversenyre, amit állva hallgattam végig, s nagy hatással volt rám. Miskolci iskolás koromban (12 évesen) szöveget, verset írtam Hugó Victor egyik elbeszélő költeményéből, amihez az ottani segédkántor írt szép zenét: („Erdő mélyén szikla ormon áll Diósgyőr ősi vára, / Az idő, e nagy romboló már ráhágott az ormára” stb.). Mikor kész volt vele, húga énekelte el a főbb számokat — ő zongorázta abban a kis házban, ahol laktak. Majd később Csodaszarvas címen akartam egy nagy János vitéz-szerű operettet írni – s így tovább, de nem lett belőle semmi…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük