Tegnap este vacsora Ancsiéknál. Jelen volt egy olasz folyóiratszerkesztő (báró), s egy olasz kisváros polgármestere. Köztük s Manlio között* vitatkozás fejlődött ki, amelyből többet tanultam az olasz természet temperamentumáról, mint eddig bármikor (noha egy kukkot sem értettem abból, amit beszéltek). De olyan felhevülten és szenvedélyesen veszekedtek, hogy minden percben várni lehetett, hogy testileg bántalmazni fogják egymást. Mint aztán kiderült, egészen elméleti politikai vita volt, nem is jelentékeny dologról. Felmerült előttem, miért olyan szegény Olaszország színházi élete? A válasz: lehetetlen olyan forró dinamikus dialógust írni, mint amihez ezek privát életükben szokva vannak. Tehát, ami a rendes színpadon történik, az nekik csak unalmas lehet! * Manlio Rossi-Doria közgazdász, egyetemi tanár, szocialista párti szenátor, Lengyel Anna férje.
Naplók, életrajzi töredékek