Új esztendő. A régi úgy elfutott, hogy alig vettem észre. Három hónapja vagyunk itt Nápolyban. Remek csendes hely, Ancsi és családja aranyosak, a nagy egzisztenciális gondok eltűntek, némi kényelmetlenség, a fűtés alig működik, de szerencsére az idő, bár zordonnak látszik, alapjában nem hideg, s ami a legfontosabb, jól begurultam a munkába, önéletrajz, a darabjaim rendbe hozása, kiadása, színpadra hozatala végre. Csak le ne késsek! Naplóim tele vannak érdekes feljegyzésekkel.
Az év első fele nagyon rossz volt. Hollywood lehetetlen hely egy író részére, kis ügynökökkel rángatódzni nagy lehetőségek felé, amik sohasem válnak be. Gyönyörű vidék, de rém kietlen hely, kár volt olyan sokáig ott maradni – de Amerika mégis már a hazám, ahová majd örömmel látogatok vissza. S a sok pakolás, hurcolkodás, s a pénzből való abszolút kifogyás – méltatlan körülmények, amikre csak egy orvosság van, semmibe venni. Vagy, aki vagy! Itt nagyon szép a hely, kis erdők, a tenger, néha csodaszép nyári nap decemberben… Hiányzik ugyan, hogy emberek közt legyek, társak, barátok közt – hiányzik nagyon a színházzal való szoros összeköttetés, munka, előadás, de hát ebben már évtizedek óta szenvedek. Ha az ember elhagyja nyelvterületét, embereit, barátait, akkor ez a hiány nagyon súlyos sokszor – de most nagyon jó, hogy a sok jó munkalehetőség megtölt tartalommal. Ez évben nagyon szorgalmas szeretnék lenni. Volt bennem mindig valami hanyagság, amely nem engedte, hogy végigcsináljam a dolgaimat. Próbálj ezen segíteni!