Végre magamhoz tértem, mert eddig folyton előtörő kétségek gyötörtek, s a rövid idő aggodalma. Ma ez mintha más lenne. Nyugodt vagyok, biztos önmagamban, és abban, amit tenni kell. 1. Még öt hónapig vagyok itt – ezalatt jórészt meg kell írni az Önéletrajzot — illetve rendbe hozni a Naplót -, mert az a fő része az egésznek, s az se baj, ha mint egy különálló rész szerepel – de ez az, ami a többi autobiográfia nagy részéből hiányzik -ez az én originalitásom — tehát ezt kell hangsúlyozni. 2. Egy darabot kell legalább a jövő szezonban mindenféleképpen előadásra előkészíteni (vagy többet). A régieken kívül — Kean, Extra Day, Summer Guest* Chatterley -, Csehov Téli vadászatai, s a Lady Faust két nagyon jó drámai anyag. S ami a legfontosabb, nem megint lepotyogni a bűzös önbizalmatlanságba, ami talán csak a munkakerülés ösztönös kibúvója, hanem rendületlenül írni.
Most olvasom Stefan Zweig biografikus könyvét. Ő szegény sokkal jobban széjjeltépett ember s idegzett, mint én vagyok — mert annyira osztrák, akinek Bécs minden volt, nagy társasága, elismertsége, háza Salzburgban – hogy mikor ezt elvesztette, úgyszólván elvesztett mindent. S szerencsétlenségére egy rossz, félrevezető látszat miatt Dél-Amerikába ment végül, azt hívén, hogy a kultúra, mely kialudni látszott Európában, s nem volt meg kellőképpen Eszak-Amerikában, majd ott kezdődik, új termékeny talajban, megértő emberek között. S mikor rájött, hogy ott nem kezdődik semmi, mert sekély terület, akkor már nem volt ereje, hogy életirányt változtasson, s mikor értesült a nácik végső borzalmasságairól, milliók elégetéséről — amikről úgy látszik, addig nem tudott -, s talán szerencsétlen privát élete miatt is: öngyilkos lett. Kár érte!
Tegnap Ancsiékkal kirándultunk egész közel a Vezúvhoz. Igazán a legszebb tájkép tárult elém, amit valaha láttam, óriási szélességben a teljesen tükörsima tenger, lent Nápoly, távolabb Capri stb., s a lebukó nap a felhők mögött… olyan szép volt, mintha egy másik bolygóról egy nagy művész varázsolta volna elő. Igazán gyönyörű volt. Amerikában a Vezúv kráterének a forró lávájából talán egy egész várost ellátnának fűtéssel. * The Summer Guest: a Földnélküly János angol verziója, amit L. M. Wode-house-zal közösen írt.