Hogy tudom élvezni a legkisebb sikert! A Földnélküly János Ayliff jelentése szerint egész jól megy Exeterben — biztonságérzetem a legkisebb jelre kezd helyreállni, s ez általános jóérzést teremt.
Voltunk Cheltenhamben a Földnélküly előadásán. Utazási tapasztalatok: két városi finom ember ült rajtunk kívül а III. osztályú kupéban. Egyik állomáson beront két egyszerű munkás, gallér, nyakkendő nélkül, kérges kezekkel, s odatelepedik szorosan a két „úr” melle. Nálunk ilyenkor az urak elhúzódnak a munkás mellől – tartják a distanciát. Itt nem. Az egyik „úr igen szívélyes, igen bizalmas, fesztelen, s teljesen egyenrangúnak tartó beszélgetésbe bocsátkozott a munkással. De ez nem volt leereszkedés — ez őszintén érzett viszony volt két más társadalmi állású ember között. Nyilván nincs emberiesség tekintetében osztálygyűlölet – tehát felesleges az osztályharc. Sok mindent megmagyaráz! Nálunk még mindig úr- és rabszolga pandúr-és betyárszellem uralkodik, sajátságos ázsiai hatalmaskodás és uraskodás.
Cheltenham: Ayliff vár a vonatnál. Az előadás? Hát bizony nagyon gyenge. Csak a darab körvonalai látszanak. (A darab kitűnő!) Régi gyanúm, hogy Ayliff szövege rossz. Pedig briliánsnak kellene lennie, legalábbis olyannak, amilyen az eredeti (vagy jobbnak). Hiszen a darabban oly különösen angol spiritusz van, hogy úgy tetszik, innen fordítottuk magyarra. Durva rendezési hibák – nálunk az első próba ilyen, mint itt az előadás. Gyengült a reményem, hogy bekerülünk vele Londonba.