Persze nem így kellene ezeket a feljegyzéseket írni. Vagy egész pontosan a tényeket s a nap külső történetét, vagy igen gondosan a belső történetet – művészileg én a rossz középutat választom, az elsietett, lustaságomat leplező firkálást (ez az általános munkametódusom).
Márait olvastam (Egy polgár vallomásai) nagy csodalattal. Ez hogy megtanult írni! (Igaz, mint egy mániákus gyakorolta.) Artista igazán — de mégsem nagy író. Mindent ki tud fejezni, nagyon intelligens, benne a művész sőt költő ismérvei, s mégis a mélyén van valami nemoldottság, valami keménység, amely nem emberi – az értelem őrülete ez. (Régi témám: érzelmi és nem értelmi úton lehet csak az emberi állatfajt megközelíteni). De nagyon imponáló!
A Földnélküly János bemutatója Exeterben, úgy látszik, tűrhetően sikerült. Az a nagy kérdés, be lehet-e hozni a városba?