Időközben kiköltöztünk Norwoodba, s a naplóm csak ma került elő az írások tömegeből. Ez az örökös vándorlás keserves Sokszor úgy gondolom, jobb lett volna otthon maradni Pesten, akármilyen rossz körülmények között is. Az ember nem szabadulhat el büntetlenül; boldog lennék a koldusok között – itt úgy is az vagyok, igaz, idegeben elrejtőzve – de milyen árat fizetek érte! Ma, mikor Kordánál megint nem sikerült, sőt úgy nézett ki, hogy összeomlott minden remény, az idegösszeroppanás veszélye fenyegetett…
Most megint itt a semmi… Mit csináljak? írjak hirtelen egy darabot. Segít az? Hiszen a mesterségemnek éppen az a szörnyű vakaga hogy nem tudok belőle megélni. Oh, boldog idők mikor elég volt egy évben egy darabot megírni, s még azok sem voltak igazi világsikerek – nem volt még nekem igazi, komoly angol, amerikai sikerem, mégis majdnem huszonöt évig anyagi gondok nélkül voltam. Hogy lehetett az? Vacogva gondolok rá-mi lesz, ha minden befagy – ez a felelősség a vállamon – nem magam miatt – a család miatt! Hogy sajnálom szegény Lidót. S nem tudom, mi a teendő. Filmtéma? Kinek adjam el? Ki veszi meg. Külön pech, hogy a darab angol előadása is, úgy látszik legjobb esetben őszre marad. Mi lesz addig?
Itt még meghúzódhatok pár hétig, most végre olcsón élünk – bár rém messze van a várostól – de azután?
Estefelé kis megkönnyebbülés. Tényleg olyan ez, mint a láz. Alábbhagyott. De mindegy, nagyon meg vagyok ijedve. Rémes gy eletet így ijedten leélni. Fő tulajdonságom: az egzisztenciális gyávaság. Molnár a legcéltudatosabb mindnyájunk közt. A Liliom sikere után azt hitte, hasonló témákkal lehet keresni, egymás után írta az Üvegcipőt, Riviérát – megbuktak. Most rájött hogy csak a jó, közönséges, ordenáré darabok állanak meg -tehát azt csinálja. Nekem is azt kellene csinálni, amihez tulajdonképpen értek-melodrámát. De sokszor attól tartok, már én is a lebukott színdarabírók köze tartozom, akiknek számára nincs feltámadás, mert valahogy sem mondanivalóban, sem formában nem egyeznek a korszellemmel, vagy mi a fenének nevezzem? Ezek a kétségek borzalmasak. Ilyen lehet a munkás állapota, mikor kiteszik a gyárból.