Az elmúlt tíz napról kellene beszámolni, s mint mindig, most is képtelen vagyok emlékezni – vagy pedig nem is történt olyan fontos dolog, amire emlékezni érdemes volna, csak a napok múltak. De nem ez a legfontosabb? Krajcárokat keresünk és szórjuk kincsünket – az időt!
Ténybeli dolgok? Várakozás Caroll döntésére, mikor lesz az előadás, attól tartok, későn kissé. Nem baj, csak jöjjön és legyen – és ha végre siker lenne! Olyasmit érzek, hogy: talán. Hihetetlenül vágyódom egy kis biztos kikötőre a bizonytalanság tengerén, amelyben magamon kívül egy családdal bajlódom. Sajnálom Lidót, családom idegesít, hogy milyen hősiesen bírja. Most megint költözés előtt állunk, ki kell mennünk valahová vidékre, ha olcsón akarunk élni. S mi lesz a munkával? Ne feledd, hogy ez a szál toll tart el csupán, s nem kesergésekből és elmélkedésekből élsz, hanem mindig csak munkából. S bármennyire sikertelennek bizonyultak az utolsó kísérletek, mégiscsak azok alapján történik veled egyáltalán valami az életben! Épp ezért: idén is meg kell írnod a darabokat, hacsak a filmmel úgy el nem halmoznak, amiért érdemes lenne elhanyagolni fő kötelességedet. ..
Vágyakozások: otthon egy kis ház, ahol minden holmit le lehet rakni, s ahová végső soron mindig vissza lehetne vonulni, s aztán érdek és érdeklődés szerint szabad utazás mindenfelé, s tartózkodás. Angliában is.
A Feltaláló, úgy látszik, lemarad az idei magyar szezonról -s ki tudja, jövőre aktuális lesz-e még – azt hiszem, ezt nem csináltam okosan — több diplomáciával többre mentem volna.
Mi volt még ezalatt a tíz nap alatt? Kis elintézés Kordával (100 font Lisztért, ami felszabadított a pillanatnyi nyomás alól), ezek a legborzasztóbbak. Magyar könyveket kapok Putnamtól* bírálatra. Vaszary Gábor Monpti]& részleteiben milyen tehetséges! Ha a húsz év előtti új magyar írókat nézem (Móriczot kivéve), nem találni komolyat, ezek többet tudnak, jobban írnak, átéltebbek. Szerb Antal detektívregénye is jó.**
Mi lesz a Hamlet-tanulmányommal?
Jól tudom, hogy a nagy mindenségben s az idők végtelenségében nem számít az, ki mennyit dolgozik s firkál össze, s egy hivatalban eltöltött napi nyolc munkaórás életnek nincs több értéke, mint pehelynek a szélben – dolgozni azonban nem e szempont szerint, hanem önmagunk egyensúlya, biztonsága, a kielégülés és eredmények miatt kell – önmagunk igazolása miatt — hacsak nem vagyunk belülről is olyan függetlenek, hogy erre nincs szükség — de ehhez egy magasabb rendű vagabund bölcsesség kellene.
Kirándulás Windsorba. A gyerekek igazán aranyosak. Délután Biróéknál.
Caroll felől még csönd van, s ez nyugtalanít. A nagy sansz ebben a darabban van, mely ha nem jön ki idejében (minden darabnak van bizonyos aktualitása) akkor elvesznek a lehetőségek. Hiba volt, hogy Pesten nem jött, s még nagyobb baj lenne, ha itt nem jönne.
Különben? Nem történt semmi… Csak az, hogy furcsa, ha a mindennapi életben szembetalálom magamat a legnagyobb kérdésekkel – a kettő valahogy nem jön össze: a nap realitása és a lét misztériuma!
Ancsi aranyos felkiáltása: új cipőben milyen szép az élet!
Rémes az életrajzokban, hogy milyen hamar (2-3 nap alatt) elér az ember a hős születésétől a haláláig. S hogy ez a folyamat bennünk is végbemegy, nem napok, de évek alatt, az is mérsékelten kétségbeejtő, de úgy látszik, a szellem, vagy amit annak nevezünk, nem adja meg egykönnyen magát-frissessége, fiatalsága, vágyképessége meglepő — amit álmai mutatnak.
* nagy múltú, patinás nevű angol könyvkiadó
** A Pendragon legenda (1934)