Dión Titheredge 45 éves volt.
Még a múlt pénteken beszéltem vele, a Dsimbi* első felvonását olvasta fel Róbertnél – vidám volt, semmi baja – kis operációja lesz, mondták azután, de kedden újra munkaképes, az angol orvosok belevágnak, éppúgy, mint Gerard du Maurier-nel, s pár nap múlva ez az eleven, vidám, kedves, szívélyes sikeres ember halott. Rettenetesek ezek az angol orvosok, biztosra veszem, hogy primitív hiba következtében hashártyagyulladásban pusztult el. Általában: tegnap voltam a Daily Express háborús térkép kiállításán, ahol mint egy panoptikumban mutatják a csatatéri hullákat. Mi van ezekkel a tárgyakkal, akikből az élet kiszállt, s mint összetört edények fekszenek az árkokban? Ez volt egy ember? Hová lett, ami az embert teszi – énje gondolkodása, felfogása a világról, magasabb értelme, öntudata, s hogy egy világot hord koponyája falai mögött – ennek mindenestől véget vethet egy golyó, vagy egy rosszul sikerült operáció? Nem lehet ilyen sötétséget elfogadni, ha már egyáltalán az öntudat pislákolásánál valamit észrevettünk. Hol itt a megfejtés? Próbálom a halálproblémát másként nézni, nem drámaian, mert annyira sorsszerű, annyi ismerősöm távozott mar el. Nem tragikusan venni. Fáradtság, mikor az ember már az élet gondoskodik róla, hogy kiábránduljon az életbol, de mégis tudni kéne erről valamit, valamivel többet. Most jut eszembe, hogy Kerr Alfréd volt az első Hitler. Ő viselte először azt a bajuszt!
Könyveket kaptam Pestről. Egy ültömben elolvastam Molnár új darabját.** Rettenetesen primitív – régimódi – ügyesen épített ócska csattanókkal.
Felírtam darabjaim jegyzékét. Huszonhatot írtam 1908 óta. 26 év alatt 5 siker. Ha ebből meg tudtam élni, éspedig az utolsó évek krízisét kivéve elég jól, akkor talán nem reménytelen a helyzet, pláne, ha a filmlehetőségeket is figyelembe vesszük.
* Lengyel Menyhért és Zágon István közösen írt színdarabja; az 1932-33-as évadban mutatta be a Vígszínház Gaál Franciskával a címszerepben.
** Az ismeretlen lány