Régi jegyzeteim között lapozgatok; mennyi meg nem irt jo téma! Ezek nem tűrnek halasztást – rögtön neki kellene fogni s letenni Ámbár a Lear királyról írt esszém gondolatmenetét egész pontosan megtaláltam egy 20 év előtt írt jegyzetben. Persze teljesen elfelejtettem azóta, de megint pontosan visszajött. Nagyon jó jegyzetet találtam a drámáról: az egyén élete tragikus és vigasztalan, mert vele jár a pusztulás, magában hordja — de az összesség élete derűs és pompázatos és optimista, mert fennmarad és fejlődik. Ha az egyén életét be tudja olvasztani az összesség vagy akár a faj fennmaradásának bizonyosságába – megszűnik a tragikus probléma. Molnár, a nagy szélhámos, megint becsapta Pestet, úgy látszik – érdekes ennek az embernek az egész irodalmi mivolta, amely tisztára áldolog, de úgy imitál, hogy néha jobbnak látszik az eredetinél. Természetes, holott nincs egy természetes rezdülése, fals és hideg, vagy cseppfolyósán szentimentális. Még a Liliom is svindli. Pesti svindli az egész jelenség.
Naplók, életrajzi töredékek