Téma: poligámia. Déli ember. Rejtett török név. Bevándorolt család. Atavisztikus dolog. Álma; egy háreme volt, de kiadják az útját. Három hónapig egy körzetben. Szóval négy felesége van. Már évek óta. Mivel a nőket csak házassággal lehet főzni – ez egy rendes dolog. Csábítsa el? Hagyja kétségben?
/. nő – Ezzel élt 10 évig. Akkor rájött, hogy a szerelmet nem lehet nélkülözni. Mindig tavasszal kezdte meg az útját. Mindig szerelmes volt. I. derék nő. Szeretett! Legnagyobb dolog! Inkább apa itt! S rendes férj. Beosztás a legnagyobb mértékben. Nő kicsinyesen takarékos. De megvan nála az abszolút biztonság. Anya. Még spórol is. Hűsége abszolút. A nő nem is pali a szerelemre. Három gyerek. Abszolúte próza.
II. nő – Romantikus. Ennél kiéli regényes hajlamait. Ez vonzza és izgatja őt. Folytonos szerelem. Féltékenység. Nem is tud az üzlet után járni. Itt a nemi dolog dominál. Megcsalja-e – nem-e – nem tudni. A férfi szerelmes nyomorúsága. Ez a nő, aki utána utazik. S ez a nő tud is talán mindent? Itt mindig 20 évesnek kell lenni. Itt másképp is kell öltözni. Verseket kell írni. Lelki élet! A búcsú mindig egy kis tragédia, mely felderül (s ő mindig egy egyszerű kereskedősegéd!).
III. nő – Előbbi, ahol neki parancsolnak. Most ahol ő parancsol. Majdnem ugyanaz, de a szerepek megfordítva. Sőt, ugyanaz a történet, más-más nővel másféleképpen végződik – s ez a meséje a darabnak! S ugyanazon viszonylatok megfordítva! S a nők különböző társadalmi helyről származnak. Ö végre is egy kitűnő céget képvisel! És egy éjszaka, és a déli temperamentum. A megérkezés és elbúcsúzás külsőségei ugyanazok.
IV. nőnél üt be a krach. Itt jönnek össze a többiek. Itt tartóztatják le. Tárgyalás – női védőügyvéd, akit a végén megkér! Mindegyikkel külön-külön szeretne beszélni. Török vagyok – akartok velem élni együtt? Egy házban, háremben? Nem. Ki bocsát meg? Szenvedélyes kitörések. Átkozódások. Állítsuk helyre a régit. Miután megtudtak – nem lehet visszatérni gyerekeihez és első feleségéhez. Istenem – lemondok, s majd újra kezdem. (Ezt az ügyvédnőnek, akit állandóan ostromol) – az ügyvédet még nem öleltem. Ügyvéd közvetít mindent.
Öt nem ítélik el. De házasságait érvénytelennek tekintik. Kivéve az elsőt.
Remek figura: a bíró! Aki fájdalmasan igazat ad neki, de folyton rákiabál, hogy lehet ilyen disznóságot csinálni, s őrült kíváncsian hallgatja, hogy miket csinált a nőkkel. Egy morál által megnyomorított ember, aki ugyanazt szerette volna elkövetni, ha lett volna hozzá bátorsága!
Érdekes, hogy manapság a szerzők mindenütt roppant félnek attól, hogy ellopják a témáikat, mielőtt megírják őket – s mikor megírják, rögtön regisztrálják és copyrightolják. Budapesten, ahol pedig egyre több lett a színpadi munkás (nem igazi színdarabírót gondolok, mert az kevés volt) ilyen félelemről szó sem volt. Ott az író nyugodtan elmondta a kávéházban a társaságnak, miről mit akar írni. Molnár Ferenc például minden témáját elmondta széles körű hallgatóságának éspedig különféle kávéházakban, s leste a hatást. Ha a kávéházban sikere volt, megírta a művet, ha nem tetszett, félretette. De volt rá eset, hogy az Abbázia kávéházban megbukott a témával, de viszont a New Yorkban sikere volt, s akkor egy ideig nem tudta hozzáfogjon-e, míg végre a Japán kávéházi törzsasztalnál kiderült, hogy szép esélye lesz vele, tehát megírta a darabot. Én is szerettem elmondani témáimat színésznőknek, igazgatóknak, rendezőknek, mert elmondás közben alakult ki igazán az élő mese. így mondtam el egyszer a tehetséges s akkor nagyon népszerű Fedák Sárinak azt a történetet, hogy egy híres fővárosi éjjeli mulató kabaré-énekesnője gyors elhatározással szakít a színészettel s Pest éjjeli életével, férjhez megy egy vidéki földbirtokoshoz s azontúl vidéki életének, birtokuk kezelésének szenteli magát, s tudni se akar Budapestről – míg egyszer egy fiatal rokona rohan ki hozzá, s kéri, hogy jöjjön be legalább egy estére a városba és segítsen összehozni őt egy angol kapitánnyal, akibe halálosan szerelmes. Antónia, mert ez a híres nő neve, éppen először, összekülönbözött a férjével, hirtelen elhatározással bejön egy éjszakára Budapestre… így kezdődött a történet. Fedák lelkesedett érte, s nem hagyott békén, míg hozzá nem fogtam a darab megírásához. Nagyon szerény körülmények között éltünk akkor – feleségem édesanyjának kis lakásában laktunk, de mégis jól ment a munka, és hat hét alatt kész volt a darab. Három hét múlva már főpróba volt a Vígszínházban. A darab főszerepe rendkívülinek bizonyult, s Fedák remekül összejátszott a színészekkel. Hogy a pesti élettel teljesen egybeforrjon, a Ritz Hotel vendéglőből igazi pincéreket hoztunk, s Magyary Imre kitűnő cigánybandáját, ami a színpadon Fedák nótáit kísérte. Mit mondjam tovább – a főpróba emlékezetes nagy siker lett, aminek híre szétterjedt a városban, a jegyeket hetekkel előre megvették, a premier estéjén a közönség úgy egybeolvadt az előadással, mintha úgyszólván nem a színházban lett volna jelen, hanem azon a nagy éjjeli mulatságon, amely kerete volt Antónia történetének! Remek színházi este volt. Mint néhányszor szerzői pályámon, bevilágította életünket egy nagy siker.
Pest után, ugyancsak Fedákkal a főszerepben, az Antónia Bécsben került színre, s az ottani siker nem maradt a pesti mögött. Gilbert Miller, egy amerikai színházi producer megnézte a pesti előadást s lekötötte a darab amerikai bemutatóját a jövő szezonra.
Néhány nyugalmas szép esztendő következett. A Svábhegy alján az Alma utcában vettünk ki egy nagy kertes lakást, amit Falus Elek rendezett be, autót vettem, a tengerparton nyaraltunk, s elfogadtuk Miller meghívását, hogy a New York-i próbákon részt vegyek.