Rákosi Jenő mondása: azért maradtam fiatal, mert mindig azon dolgoztam, amihez kedvem volt, és csodálkoztam, hogy még meg is fizetnek érte – tényleg, ez az élet egyik titka!
Remek novella: vacsora, ahol életsorsok dőlnek el. M. kiábrándulva F.-ből, keresve valami izgalmat, Lilly után szédül, mert ő a fő, tőle vár mindent (karrier). M. mérhetetlenül feldúlva azon, hogy Lilly a délutánt I.-nél töltötte (s a két férfi, amikor egymásnak kiadta Lillyt, hogy nevettek rajta). De a fő motívum: M. azt hiszi: Lilly és a siker: egy. Babonája, hogy akivel egyszer sikere volt, ahhoz ragaszkodnia kell – kabalája, de amellett ösztönösen fél tőle – ez a vesztét fogja jelenteni, s nem akar kényelemből régi pozícióból kimozdulni – s amellett az álmok: egy szép, fiatal lány, aki nem kerül semmibe, s amellett a súlyos szép szerelmet, bortól felcsigázva, s ezért a sok mindenért, és mert tudja, hogy válaszúton áll, sorsa dől el talán, s mert szentimentális a múltra, s ami volt, egy pontján az estélynek, ezért borul sírva E. vállaira, egyetlen fix pont az ő életében. F. már előbb rájött, hogy itt baj van, hogy a lány, akit ő fedezett fel, s varrt M. nyakába, most az következik, s neki vége van. Nem a szerelem a fontos mostan, hanem a hiúság, hogy ez vele történik, s ő ott lesz hagyva és nevetni fognak rajta. Ő is csalt már – ezt el tudná tűrni -, de tudja, hogy most mi jön, a város rúgása s az ő kinevetése, a küzdelem a babona, s az a félreismerése, hogy M. egy zseni, akitől tanulhat, s akit tartani kell – kis dolgok, hogy jó név Amerikában, s az ő féktelen akarásai, s a siker mohósága, s leszámolás azon az estén mindennel – meg is mondja M.-nek – de ő más vér. Erősebb, s bele mer menni a dologba, mert előre tudja, hogy bár sokat fog szenvedni, túl tudja majd magát tenni rajta, s rettenetes emléke, hogy mikor teherben volt, akkor M. hogy rúgta ki, s utasította, hogy hajtsa el, ilyet nem lehet csinálni, s egész natúrája, hogy legbensőbb dolgait mindenkivel megbeszéli – különösen, ha előnyös rá nézve, s dicsekedhetik, s egész elhajtási ankétot rendezett – s különös viszonya a szédült Lillyvel. L. – született kurva, nem is rosszaságból, hanem a körülmények sodorják és dobálják, mert a Terézvárosból került hirtelen a művészetbe — mindenkinek odaadja magát, futtában is, mert nem értékeli magát – nagy önbizalmatlansága, így lesz szeretője egymás után kis hírlapíróknak, jelentéktelen színészeknek, igazgatóknak, I.-nek, s végül kiköt M.-nél – ez a legtöbb, ami van, mert az ő írója, evvel fog emelkedni, ez a siker, a házasság, amiről az iskolában ábrándozott, a nagy író, a délutánját I.-nél töltötte, s ezt szagolja rajta M., s ez izgatja különösképpen, s ha ez nem lett volna, akkor talán nem is történt volna meg az egész, mely fátumszerű, de mégis minden egy hajszálon fordult meg, s még ki lehetett volna talán kerülni!
I. .- ide-oda repül, volt már F.-fel, és most L.-lel, de úgy érzi, ez az igazi, s azon gondolkozik, ezt el kellene venni, de D. lebeszélte irigységből. Viszont most beleavatkozik, s ez az élete tartalmi vágya – kíváncsisága, perverzitása!
I. igazi szerelme azonban M., ez neki a legtöbb, a legelső, ebbe van beleszeretve, s ez érdekli a legjobban, s a csodálatos viszony, ami több mint barátság, kevesebb mint szexualitás – merthogy a régi tekintély, a zseni – az álzseni – közeljött hozzá és megtiszteltetés, hogy ő mégis már mind a két nővel volt, és az összevetés vele (M.-mel) fő pont az ő életében is, melynek ez az egyik tengelye.
A többit – D.-t is, E.-t is – ismerjük, s a kórus, mint az antik tragédiákban, s ez a nagy mulatság, s mire reggel lett, sorsok lettek véglegesen elintézve!*
*M = Molnár Ferenc., F = Fedák Sári, Lilly = Darvas Lili, í = Incze Sándor, L = Darvas Lili, E = Egyed Zoltán, D = ?