Egy életmeghosszabbító intézet reklámját olvasom. Egész okos ötlet. Tényleg, ha az embernek van egy automobilja, azt időnként olajozza, reparálja, megromlott alkatrészeit megújítja, ha van egy háza, annak gondosan számon tartja minden kopását, romlását, s hamarosan segít rajta, csak éppen testének mechanikájával nem törődik, s avval a hús és csont-vér házzal, melyben egész életében lakik — legtöbbször akkor szalad orvoshoz, mikor már gyógyíthatatlanul tönkrement az egész. Az élet meg hoszszabbító intézet preventív intézkedéseket kínál, évi húsz dollárért minden negyedévben a legpontosabban megvizsgáltatja mindenféle specialistákkal az embert és figyelmezteti, melyik szerve nincs eléggé jó karban, hogy idejében reparálhassa.
Téma: egy modern varázslóról, aki ékszereket, gyöngyöket, remek tárgyakat, kastélyokat ad el, melyek nem léteznek, de a varázsló annyira hat az emberekre, hogy azok látják, kezükbe veszik a nem létező kincseket, s bejárják s megveszik a ködpalotákat, amelyek azután – mikor beléjük akarnak költözni – nincsenek sehol.