Krisztus második eljövetelének küszöbén állunk – erről szó egy nagy lap mai négyhasábos cikke – sehol olyan őszinte vagy egy új vallás után nem tapasztalható, mint Amerikában. Itt va o- bán egy vallásos közszellem van, még talán a puritán pilgrim atyák hagyatéka ez, s nagy erőfeszítések történnek abban az irányban, hogy egy modern vallást megteremtsenek, olyat, ami a mai ember tudásának, felfogásának, életviszonyainak megfelel. Ezért van annyi felekezet, szekta, próféta ebben az országban, ezért talál itt termékeny és gyors talajra minden álpróféta, aki tiszta business alapon csinálja a dolgát. A sok között ezelőtt tizenöt évvel Chicagóban alapított ilyen álpróféta egy új vallást,s rövid idő alatt rendkívüli sikere lett. Özönlöttek hozzá az emberek, egész városrészt épített fel, óriási szertartásokat rendezett, s nagyon sok pénzt gyűjtött össze. De ekkor Isten elvette az eszet – nagyravágyó lett, miután Chicagóban és környékén mar diadalmaskodott – New Yorkot is meg akarta hódítani (mégis van valami haladás: néhány száz évvel ezelőtt az ilyen vallási hódítás háború útján ment volna). Bevonult tehát a próféta New Yorkba, papjaival, zenészeivel, embertömegével hókuszpókuszaival. Kinevették. S másnap nagyon rossz sajtója volt: agyongúnyolták, tönkretették. S miután New Yorkban megbukott, nem tudta többé tartani magát Chicagóban sem.
e ha lesz valami vallási megújhodás, egy új moralitás, egy új hit, az innen fog jönni, mert itt várják a legjobban, s itt van meg az a naiv, ideális áramlat, mely legjobban kedvez neki. A teozófia sokféle árnyalatában sehol sem talál annyi hívőre mint Amerikában. Új szekta a bahaizmus is, melyet egy Baha Olla nevű hindu alapított pár évtizeddel azelőtt – elvet minden felesleges szertartást, viszont minden vallást elismer, s az „egyakkor egy pásztor ’ régi álmát kívánja megvalósítani: egy templomot építem, ahol mindenki kedve szerint áldozhat istenének – e nagy szabadságon belül azonban a bahaizmus praktikus és modern erkölcsi életszabályai kötelezők a hívekre. Az első ilyen templom állítólag már a jövő évben felépül Chicagóban.
Nem is kell különben külön templomot építeni – az amerikai vallásszabadság, a vallás szabad gyakorlása ideális, s minden régimódi fanatizmustól tiszta. (Ez is az ország múltnélküliségének egyik szép eredménye.) Ugyanazon templomban több felekezet tartja istentiszteletét – szépen beosztják egymás közt. Például, mondja egy ismerősöm, a Bronxban (New York legfelső részé) egy körzetben zsidó hitközség alakult, amelynek azonban nem volt temploma. Elmentek tehát az anglikánokhoz hogy péntek estére, s szombatra engedjék át nekik istentisztelet céljaira a templomukat. Az anglikánok ebbe szívesen beleegyeztek mondván, nekik csak vasárnap van szükségük a templomra s olyan tisztességesek – teszi hozzá ismerősöm -, hogy még bért sem számítanak, csak a villanyvilágítási költségeket kell a zsidóknak visszafizetniük. Van-e ennél szebb példája a krisztusi türelmességnek, emberszeretetnek és jóságnak? ^
Mint mindennek ebben a városban, a vallásnak is azért bizonyos üzleti formái vannak, mert tiszta magánügy leven, mely sem az államtól, sem a várostól semmiféle hivatalos támogatásban nem részesül (a hittant nem tanítják az iskolákban), azokra a jövedelmekre van utalva, melyeket a hívóktól szerez. Tehát üzletszerű propagandát csinál, s ha például valamely kiválóbb pap prédikál, arról hirdetést tesz közzé az újságokban. Sőt – inkább vidéken van ez – egyes gazdag emberek a Biblia egyes erkölcsi szabályait, mint fizetett hirdetéseket adjak lel az újságokban! Mivel pedig éjjel mindennemű intézmény valamely villamos reklámmal igyekszik a figyelmet magara vonni, meghatva láttam New Yorkban egy templomot, melynek csúcsán ott fénylett a kereszt, kis villanylámpákkal kivilágítva.