Mindent rövidítenek. A hirdetésekben karácsony: X-mas
(Christmas helyett).
Óriási szisztémával építenek. A fogorvosom ablakával szemben egy napon még üres telek állott. Napok, hetek alatt ugrott fel a szemeim előtt egy nem tudom hány emeletes óriási épület. Egy napon közli velem az orvos, hogy az építkezésben érdekes változás állott be. Tulajdonképpen az egészet irodáknak szánták, de aztán kijött egy ajánlat a négy alsó emeletre, hogy kiveszik – templomnak. Hát legyen templom, de a többi sok emelet felette azért iroda, üzlethelyiség marad. Mindenütt lehet dicsérni az Urat.
A munkaerő kihasználásában és elosztásában igen messzire vannak. Ezt állandóan tanulmányozzák. Olyan egyszerű dolgokra figyelnek, hogy a vidám ember többet dolgozik, mint a kedvetlen. Tehát a gyárakban, löncsnél, az egyórás szünetben, a munkásnők részére zenekarokat szerveztek – ilyenkor tánc van. Bizonyos munkaidő után tízperces beszélgetési szünetek
Semmi szőrszálhasogató okoskodás, felesleges ravaszkodás. A zsidók olyan naivak, mint Európában a keresztények. Képzelhető, milyenek a keresztények. Babyk.
Ma egy színházi irodában voltam, ahol egy új operett produkálásáról volt szó. December 30-ra van kitűzve a premier – de a szövegkönyv még nincs készen – ellenben a zeneszerző már jócskán előre van a munkával, a díszletek pedig, mert ez a legfontosabb, már csaknem elkészültek. Ágensek szállítják a náluk megrendelt színészeket s színésznőket – a típust: kövér, sovány, jó hangú, magas, alacsony, öreg, fiatal – a menedzser megadja nekik, s most jönnek a színészek a sorozásra. Ha nem felelnek meg, tíznapi próba után egy fillér fizetség nélkül kidobják őket s másokkal helyettesítik. Rideg gyári üzem.