Rotterdam zsúfolt kikötőjével, hajósaival, munkásaival, csapszékeivel, matrózaival, sajátságos alakjaival a megelevenedett ifjúsági regény. Ha a kikötőben járok, tisztára az az érzésem mint mikor diákkoromban Jules Vernét olvastam.
Hajóra szállás. Meglep a hajó nagysága, tökéletes berendezése. Megint a hatévi közép-európai nyomor éles és nekünk nagyon szembetűnő kontrasztja e nagy úszó hotel fényűző ellátása.
Figyelmemet nem az első és második osztály, hanem a fedélköz utasai foglalják le. Ezek a mohó és friss energiák, melyek Amerika felé igyekeznek. Az első osztályon a beérkezettek vannak, ott alant a fedélközön fantasztikus zsúfoltságban, s a nyomor és szenvedés bélyegével sötét arcukon, az elindulok. És sok gyerek, koravén arcú zsidó fiúk, micsoda indulások, pályák és sorsok csírái vannak egy ilyen fedélközön!
Tömegében mily csúnya az ember! Csak az a szép, amit róla és sorsáról álmodunk.