Északi Velence – ezt a kifejezést biztosan már mások is kitalálták Amszterdamra. Hallatlanul pittoreszk. Érdekes, s szinte meg- magyarázhatatlan, hogy germán, normann, szász és skandináv népektől határolva, honnan támadt ez a déli, meleg, rendetlen festői atmoszféra.
Visszautazás a békébe. Közép-Európa nyomorúsága után rendkívüli bőség. Különösen ez a tej- és vajáradat szokatlan nekünk de annyira, hogy a megmaradt vajat még mindig e rakjuk, mert nem tudjuk elhinni, hogy még van belőle, hogy a következő étkezésnél megint újból kapunk.
Mélységes meghajlás a múzeumban Rembrandt Éjjeli őrsége* előtt. Megint azt éreztem, mint tíz évvel ezelőtt Londonban a National Gallery Rembrandt-termében, hogy itt minden művészeten túlmenő kísérteties dologgal állok szemben. Ezek az alakok nem festve vannak, hanem kilopott lelküket láncolta a vászonhoz a nagy varázsló – s ha egyedül van az ember a teremben, felni lehet, hogy a régi figurák kilépnek rámáikból.*Helyesen: Éjjeli őrjárat.