Ma délben néhány percre benéztem a Nemzetibe, a Bagatell főpróbájára.* Milyen komikusnak tűnt a régi polgári világ apró-cseprő szerelmi problémája: egy egész jó frakkba öltözött úr és két estélyi ruhás hölgy, s az a teljes biztonság ott a színpadon, a vidéki kastélyban. A gondtalan múlt árnyékvilága rémlett fel egy pillanatra, de egy szót sem értettem abból, amit a színpadon beszéltek, mintha idegen nyelven társalogtak volna, úgy tele volt más dolgokkal a fejem… Az utcán fiatal katonák megszólították a piros-fehér-zöld gombos katonákat és vörös jelvényt tűzettek fel velük, azt hirdetve, hogy megalakult a Vörös Gárda. Megint vérengzés, zavar és rettegés következik. Mikor jön el már a békés élet erre a boldogtalan világra?Meg fogom írni Az igazi hős második részét, ugyancsak öt felvonásban.
Naplók, életrajzi töredékek