Európa békéje
Az a csodálatos – és felháborító -, hogy minden háború a béke nevében indul meg, „biztosítani kell Európa békéjét” – mondja az antant -, mindig a béke van a szájukon, avval narkotizálják az embereket és szerintük most sem azok a béke apostolai, akik szívből utálják ezt az embertelen öldöklést, hanem ők az igazi békeapostolok, akik nyakig gázolnak a vérben. Ez különben mindig így volt, a nagy hódítók mindig érezték, hogy milyen kegyetlen és igazságtalan dolog a háború, s mindig a leghazugabb, de legnépszerűbb ürüggyel, a „békét akarok teremteni” jelszóval rontottak neki más nemzeteknek. Legrikítóbb példa erre Napóleon, aki kipusztította Franciaországot, aki szemérmetlenül támadta meg a más államok szabadságát s aki az 1812-iki háborúról – amelyben otthagyta a fogát – ezt írta feljegyzéseiben: „Ez a hadjárat az egész emberiség békéjének és biztonságának volt a hadjárata, mely a legkonzervatívabb és legtisztább békeszeretet forrásából fakadt. Európa egyetlen nagy nemzetté forrott volna össze, s mindenki, bármerre járt volna, mindenütt a közös hazában érezte volna magát. Az én diktátorságom véget ért volna, s fiam uralkodói nevelésének az ideje alatt minden időm és életem utolsó napjai arra lettek volna szentelve, hogy a császárnéval együtt, mint valami igaz falusi pár, a saját lovainkon lassanként bejártuk volna a birodalom minden zugát, meghallgattuk volna a panaszokat, igazságot szolgáltattunk volna, s mindenfelé jótékonyságot hintettünk volna szét.”* így hárfázott Szent Ilona szigetén ez a nagy békeapostol, minden idők legnagyobb hóhérja, aki pedig olvasott történetet és Róma történetéből tudta, hogy az egész világ leigázása és a háború maga sohase hoz igazi és tartós békét, mert a népek a saját szabad életüket akarják élni, és a hódítók akármilyen jármot raknak rájuk, azt egyszer csak ledobják – új, véres háborúk sorozatával. Békét csak a belátás, az okosság és az igazi emberiesség hozhatna a világra, mely arra igyekezne, hogy egyik állam a másikat ne fojtsa meg, ne tartsa rabságban – hanem engedje élni, fejlődni a maga módja szerint. Nem a nemzetekkel van baj, hanem a nemzetek hatalmi csoportosulásával. Ha a háborúra uszító békeapostoloktól megőrzött volna bennünket az Isten, akkor ma nem kellene szégyellnünk, hogy emberek vagyunk