Háború van

Az ember reggel felébred – és minden reggel újból el kell hinni, hogy háború van. Olyan abszurd, olyan lehetetlen gondolat, hogy emberek milliói lövöldöznek egymásra, ölik egymást a havas mezőkön, hogy egy óriási téli vadászat folyik, melyben nemcsak a hajtók emberek, hanem azok is, akik puskacső elé kerülnek – mondom – épp olyan hihetetlen most az egész, mint a nagy világfelfordulás legelső napjaiban, mikor mindnyájan egész biztosak voltunk afelől, hogy egy világháború, melyben Európa civilizált népei öljék egymást – lehetetlen. Megmutattak és bebizonyították nekünk, hogy lehetséges… és mégis minden reggel újra kell elfogadtatni. Ez a legbensőnkben élő tiltakozás és csodálkozás az egyetlen biztos reménység arra, hogy a háború egyszer mégis ki fog veszni a világból. Mert nem embernek való – nem mai embernek. A véres szekér, mely most átzörög a világon, hallatlan anakronizmus. Nem kevésbé lehet rajta cso­dálkozni, mint csodálkoznánk azon, ha a masztodonok és ősállatok újra életre kelnének, vagy ha a vasút helyett megint postako­csik közvetítenék a forgalmat.

S a dolog másik furcsasága, hogy most csodálkozunk rajta s odáig vagyunk tőle, holott látni, hallani és tudnunk kellett, hogy ez elkövetkezik, hogy ez készül. Ha sohse voltunk külpolitikusok és sohasem olvastunk volna történelmet, akkor is fel kellett volna tűnni a háború rémének, ha egy kaszárnyát láttunk, ha masírozó katonákat néztünk, ha a vendéglőnkben egy tiszt ült le az asztalhoz, ha a tengeren egy-egy dreadnought körvonalai megjelentek, ha a testvérünk bement fegyvergyakorlatra, ha a képviselőházban vezényszóvitákat hallottunk s mikor adókat szedtek tőlünk ágyúkra. Hát miért épül, fejlődik, készül mindez. – ezt mintha sohase kérdeztük volna meg magunktól. Ha egy nagy malom felépül, egyszer őrölni kezd, ha egy posztógyár, elkezd posztót gyártani, ha egy iskola, egyszer tanítani fognak benne; – hát ez a legnagyobb üzem, a militarizmus csak készül- épül a világba és sohase lépjen üzembe, sohase produkáljon, sohase mutassa meg mire képes, sohasem igazolja magát, hogy ő hasznos és nélkülözhetetlen – ezt hittük! Hiszen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a borzasztó fegyverkezes magától megindította volna a háborút – az ágyúk egyszer mar el akartak sülni. Mi egy hipnózisban éltünk – az államférfiak voltak szívesek bennünket hipnotizálni azzal, hogy ez a nagy fegyverkezés mind a béke érdekében történik. Fegyveres béke – soha frázis így meg nem bukott. Csak egy béke lehetséges – a fegyvertelen béke. Fegyveres béke annyi mint: háború.