1946: tűnődések, félkezdések sikertelen éve. Igaz, az év katasztrofális volt, mióta Amerikában vagyok, nem volt ilyen rossz: egész keresetem pár száz dollár.
Az év utolsó napjaiban igen nagy nyomás. Remek New Yorkban, szép lakás – s alig egy hónapra elég pénz. De csak hidegvér – s munka – ma reggel újévkor igazán új erővel, frissen, energikusan ébredtem s dolgoztam.
Csodálatos hangulatváltozások. Néha a legmélyén szinte feladom magam – aztán megint friss áramlások. Néha azt hiszem, ott lent az ernyedt Kaliforniában egzisztálni, összehúzódni kell
– máskor, hogy itt kiterjeszkedni. Rettenetesen kínoz néha kicsiségem érzése — mintha nem is én volnék, aki harminc darabot írtam, köztük néhány jót – s akit elöntenek az ötletek.
A Szilvesztert Molnárral töltöttem. Ö sokkal kicsinyesebb, sokkal gyávább, mint én vagyok – pedig remekül megy neki. Ha én a negyedét keresném, a legnyugodtabb ember volnék. Es ha anyagi nyugalmam volna, a Világpolgárság tervezetét dolgoznám ki, s azzal foglalkoznék.