Nagy megkönnyebbülés, hogy Ancsi jól van – egyheti izgalom után, mikor nem volt tőle hír. S hogy ez a rettegés elmúlt, minden könnyebb. Egzisztenciális bajok – ennek sohasem lesz vége. Kész a darab,* amelyben rengeteg munka fekszik s annyira bízom benne – nagyon gyenge reakciók egyelőre. Eddig senki sem látja benne azt, amit én beleképzelek. Vagy tán anélkül, hogy észrevettem volna (régi félelmem!) én is már az elmúlt írókhoz tartozom, akik „régimódiak” lévén, mint annyi sokan itten, nem tudnak többé szóhoz jutni, s csak űzik tovább mesterségüket, nem tudván, hogy az már nem jelent semmit!
Naplók, életrajzi töredékek