Márai-regény*. Sok idő után megint egy magyar könyv. Jó írás – de túlírja magát s túlanalizálja a dolgot, és rettentően fontosnak tartja, hogy nézeteit közölje a világgal. Mindig ő beszél, nem az alakjai, akiket szavakból kiformál. Hiányzik igazi lélegzetvételük s vérkeringésük. Ugyanaz az affektálás van ebben az emberben, amit akkor mutatott, mikor húsz évvel ezelőtt Wei-marban megjelent a kis hotelben. Van a regényben – dacára a nagyon kulturált írásnak — valami vidékiesség.
Naplók, életrajzi töredékek