A világ két fajtából áll: vannak játszók, és vannak nézők. En az utóbbi szektához tartozom. Nézek, s közben feljegyzéseket csinálok. Már kora gyerekkoromban (5-6 éves lehettem) ez volt a fantáziám: leélni az életet, aztán beülni egy páholyba, s újra lejátszani hagyni az egészet, s mint egy érdekes darabot végignézni.
* az új darab feltehetően a Phyllis Parkerral közösen írt The Extra Day (Különleges nap) című háborús történet