Adyt olvasom egyre nagyobb lelkesedéssel megint.
„Robogok… rejtett vonaton” – azt hiszem, azt még nem analizálták, hogy a költők élete nemcsak szenvedés, hanem igen nagyfokú kielégülés, szerencsésen létrehozott sorok mámora -lehetetlen, hogy ne töltse el őket kielégülés- és boldogságérzet. S a megmaradt sorok ismétlése, ha az olvasónak öröm, mennyire öröm lehet az írónak, magam, aki amatőr versíró vagyok tudom, hogy hetekig jólesik egy-egy sikerült sor – hát még’ akinek termése oly gazdag. Boldog költészet – ennek még nem talaltam meg az analízisét, költőknél sem, akik éppoly szerényen hallgatnak róla, mint nemi élményeikről, nem beszél róla az ember, mint az emésztés, ürülés csendes örömeiről sem.