Kennedy egy fantasztikus ember volt. Nem Amerika, hanem a világ elnöke. (Egyetlen ember, aki mindnyájunk jó ügyéért, a békéért harcolt.) Talán eljön az idő, mikor ez valóság lesz. főszereplője a múlt század nagy néger színésze, Kean kortársa, Ira Aldridge lett volna. Tárgyaltam róla Richard Wright amerikai néger íróval is, aki akkor szintén vendég volt Ancsinál. De írás közben áttettem a főszereplőt Keanre és Aldridge-t csak másodsorban vettem szereplőnek, aki azonban a darabban majdnem minden jelenetben együtt játszott Keannel. Hogy a tényekről megbizonyosodjam, elutaztam Rómából Londonba, megnéztem a színházat, ahol Kean játszott, és beszéltem Ira Aldridge csaknem 90 éves leányával, akit meglátogattam. A darab végre kész lett és Tábori lefordította angolra, de Angliában senkit sem érdekelt. Nem az igazi angol színpadi nyelven van írva – gondoltam, és gyötörtem magam. Közben kijött Sartre Dumas után írt Keanjc s ez elvágta az útját az én darabomnak. Most, 1965-ben szinte véletlenül kezembe került két kötet, két életrajz: Kean – Giles Playfairtől és Ira Aldridge – Herbert Mar-shalltól és Mildred Stocktól. Egyik életrajzban sincs említve, hogy Kean pályáján és életében Aldridge-nak valami szerepe lett volna. Pedig az én egész darabom ezen épül! Hát persze hogy nem akarták játszani Angliában, valószínűleg botrány lett volna belőle, és én mint tudatlan hamisító kerültem volna nyilvánosságra. Ezt mind ma délelőtt tudtam meg! Odáig vagyok! Mennyi reményem, vesződségem volt ezzel a darabbal, és mennyi önérzetem ment belé tönkre! De honnan is vettem ezt a tévedést? Egy kolozsvári magyar író, Ligeti Ernő Idegen csillag című, Aldridge-ről szóló könyvéből. Ebben van Kean és Aldridge színpadi közös élete leírva, aminek valótlanságát ma délután tudtam meg. Ilyen tévedés! De miután gondolkoztam rajta, rájöttem, hogy a két alak, Kean és Aldridge hű karakterek; a történet nem igaz, de mint drámai kompozíciója.
Naplók, életrajzi töredékek