Nagyon kellemes három nap Ancsinál Nápolyban. Végre otthon voltam, s megszűnt jórészben zavaros állapotom. Roppant sokat jelent a „hozzátartozás” – a család, az unokák. Milyen igaza van a Bibliának (épp most írom a Lábán leányait), hogy az utódok a fontosak – minden generáció az új generációért él s hal, s majd a végén ez az új generáció váltja meg a világot. El is határoztuk, hogy március 15-től 3 hónapra odamegyünk az ő házukba lakni, s akkor muszáj ott megírnom a vígjátékot, Csehovot átnézni stb. Általában azt most megtanultam, hogy állandóan kell dolgozni, nem ilyen zaklatottan, mint én tettem évek-évtizedek óta. Nem szabad semmit abbahagyni vagy csak félig megcsinálni.
Naplók, életrajzi töredékek