Most szeretek a Chatterleyn dolgozni, mindehhez idő kell es nyugalom. Ez a csendes nyár itt, hogy semmi mással nem foglalkozom – nagyszerű. Csak a világ ne volna oly szörnyű,kegyetlen, embertelen ezzel a háborúval, mely a poklot idézi. Tündéri hely ez a Pacific Palisades. Remek a tenger és az idő. Csak a belső klíma rossz. Apró kellemetlenségek, amelyek teljesen elrontják az amúgy is rossz kedvet. A sikertelenség üres érzése. És hogy milyen ostobaság: racionálisan élni akarni, amikor az élet teljesen irracionális, logikátlan és ostoba. S nem lehet rajta segíteni. Az idő elmúlik, s mi csúszunk rajta lefelé. Minden befejezés ronda. Tudatában ennek, abszolút fölénnyel kellene s lehetne venni a dolgokat. De mint a pók, bele vagyunk ragadva a saját magunk által szőtt életkörülményekbe, morálunk, érzelmi és anyagi megkötöttségünk hálójába, amelyből nincs szabadulás.
Naplók, életrajzi töredékek