Nem tudja az, aki nem élt hosszú ideig Amerikában, hogy mi az igazi életiskola. Mit kell kiállani, s min kell keresztülmenni itt mindenkinek. A sikereseknek is.
Azért üres ez az élet, mert nincs más célja, csak a siker. Mert itt nem az út a fontos, hanem a cél, s közben ami szépség s jóság van, az mind kútba esik a cél felé törekvésben. Pedig tudjuk, hogy az élet célja a halál. Afelé rohanunk.
Ha számításba veszem, mennyi jó órát vesztettem el Londonban és Amerikában, mennyi jó ételt, mennyi jó beszélgetést, érdekes történetet, részvételt, termékeny unalmat, mert az itteni unalom sivár s égető – akkor azt kell mondanom, hogy mindenki rossz üzletet csinál, aki későn jött Amerikába. A gyerekek talán meg tudják csinálni a maguk külön életet. Ha csak azt veszem, hogy miért lettem étvágytalan s kedélytelen, akkor azt kell mondani: inkább a pesti kínos nyomor. Vagy sokkal okosabban mondva és cselekedve: fél évi pesti jó élet, s fel évi érdekes amerikai kereset – ezt így kell megosztani, ezt így kell kiharcolni, s akkor rendben van!