Az én indulásom valóban elsőrangú volt. Thália: Nagy Fejedelem, Nemzeti Színház: A hálás utókor. Falusi idill – keserű szatírája a vidéki magyar életnek – Tájfun világsiker Berlin-Párizs-London (ahol egy időben A Prófétát is játszották) – s még fényes bukás a Próféta is, mely máig a legjobb témám – itt a pálya elfordult… Ha ezen az úton maradok – korom egyik legismertebb s legnagyobb drámaírója lettem volna. Hol hibáztam el? Talán ott, hogy igazában nem voltam tudatában a magam értékének. Véletlennek, szerencsének tulajdonítottam a sikert, s arra igyekeztem, hogy a szerencsét sikert ígérő darabbal, szereppel kiszolgáljam. Ez néhányszor sikerült, s nem is jelentett nívóleszállást, mert hiszen csak igazi színpadi tehetségemmel kellett volna jól bánni, hogy általános legyen az elismerés. Hogy ez nem történt meg, sjó témáim megíratlanok maradtak, annak oka a környezetben keresendő. Én autodidakta voltam, kellett volna lennie mellettem valakinek, aki magasabb célok felé irányít. Ha Hatvány Laci az lett volna, aminek készült: komoly irodalmár — ő lett volna a megfelelő ember nagy műveltségével s irodalmi érzékével -, de ő hanyatt-homlok rohant bele a pesti zsurnaliszta életbe. A pesti fellobogó színházi világnak siker kellett. A kávéházakban nem magasabb fajta vita, megbeszélés folyt – írók közt nem volt meg sem az a tradíció, sem az a magas verseny, ami például a franciáknál -, múltja nem volt a magyar modern színdarabnak – mindenki a siker után igyekezett, s a siker Molnár volt, aki az akkori francia vígjátékokon tanult. Én jó ösztönnel Berlin felé menekültem az ibseni—strindbergi— hauptmanni irányzat felé — de annál sem tudtam megmaradni. Ha több önbizalmam lett volna, ami elengedhetetlen egy írónál, s ami később még csak romlott destruktív befolyások alatt, akkor megcsinálhattam volna az utamat, így azonban – mindig újra kezdő maradtam, áldozata sokszor olcsóbb fantáziáknak, de azokat is jóhiszeműen és tehetséggel csináltam. Szép volna most új fejezettel megcsinálni az igazi karriert.
A pesti környezet hatását a modern magyar színpadi irodalomra a Molnár-biográfiában kell felhasználni. Tehát: megírni abból az első fejezetet: a Liliom premierjét.