Nagyon rossz éjszaka után, megint gyötrő képzelődések, hogy H. bajt fog csinálni*, elviselhetetlen képzetek, amiken éjjel nem tudom túltenni magamat – reggel s délelőtt minden kijavul -beszélek vele, nyoma sincs annak a gyanúnak, ami kínzott. Különös ez a pánikérzés, de nem új – gyerekkorom óta előjön. Huszonhat éves koromban, első sikerem után nagymértékben rám jött – szédülten jártam az utcán. A félelem, hogy a siker meginog, s visszaesem a semmibe – majdnem elviselhetetlen. De mikor egyszerre felenged a feszültség, a tudat, hogy heti ötszáz jön be, kezdi éreztetni nagyon jótékony hatását. Most már vissza kell térni az egyensúlyba, s nem mint légtornász járni a zavaros életben. A józan perceimben ezt tudom, de ha rám jön a képzelődés! Milyen jól meg tudnék most írni egy mániákust, aki egészen józan, s rendes – de ha rájön, rémes dolgokat képes csinálni!
* Lidó, a felesége