1955. Március 5.

Végre talán nyugodt hónapok, biztos heti jövedelem a Silk Stockingsból – rettenetes nehéz évek után, mindig az egzisztenciális pánik határán. S folytatni kell kitartóan a munkát. Gyönyörű volt a premier; a világon a legjobb érzés, hogy ez a nagy tömeg ember a te ötleteden, témádon, mondanivalódon üdül — velük vagy a szép szórakozás feledtető örömében. Ez mindennel felér. S mennyi év telt el e nélkül! Mutasd meg, hogy még sok telik tőled – indulj neki fiatalos erővel, s dobd a fenébe a gondot!

S hogy észreveszik közönség és kritika, mi az igazán jó!

Premier után kis kávéházban. Tizenegykor volt vége az előadásnak, 1 órakor az utcán volt s megvettük a New York Timest, s benne igazán jó kritika, amilyet talán soha nem kaptam egész pályámon. Boldogságérzés, s utána ideges reakció – az ember nehezen hiszi el a jót is – most kezdünk magunkhoz térni.

Tele vagyok musicalideákkal. Szerintem ez a legkönnyebb műfaj: Egyszerű mese őszintén, reálisan. Valami egzotikum, ami táncban olvadjon fel. Vicces figurák. Ahol baj van – ott ének és tánc állítja helyre. Alkalmas témák:

Lábán leányai A Próféta

Táncosnő — mint balett.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük