1962. január 1.

A múlt év… nem is volt rossz. Nápoly. Nagy magány – aranyos lányunkon s a két kedves unokán kívül – senki. Sem személyes, sem színházi érdekeltség. De – nyugalom, megszabadulás az egzisztenciális frásztól, s a Naplóba belekezdtem, s végre jól dolgoztam, s ami a legfontosabb, rátaláltunk a Csehov-témára (A piros ruhás lány), amit, „mint mikor a csodák jönnek, úgy írtam ismét ezt a könyvet” az év folyamán átdramatizáltam éspedig érdekesen – éspedig alaposan eltérve magától a remek regénytől -, és azt hiszem, ihletszerűen – jól. Remek író volt ez a Csehov! – milyen szívig látó karakterei vannak. Ezt az első regényét egy kicsit eltévesztette, mert szatírát akart írni a bűnügyi drámákról, de szinte önfeledten mégis beletette zsenialitásának minden jelenségét, s én ezt igyekeztem megtartani, sőt kifejleszteni… Remélem, sikerült. Mindenesetre érdekes volt, ahogy különféle helyeken – az olasz Alpesekben, a svájci Asco-nában megírtam, megint olyan átképzelt mámorban, ahogy többé-kevésbé minden darabomat -, amiket most átnézve, nem győzök csodálkozni, miért nem emelkedtem a kor legjobb drámaírói közé, hanem szinte lenyomva, elhallgattatva, s félreismert homályban végeztem munkám nagyrészét. Az ember mindenesetre a reményeiből él – s fantáziájának még üzleti elképzeléseiből is. Szomorúan gondolok vissza a Hollywoodban töltött üres évekre, s arra, ami ott körülveszi az embert. A „show business” borzasztó szűk területe, az abszolút hanyag elgondolás, amit a szellemi munka területén az üzletesek kiépítettek! A színház például, mint egy nemzet magasfokú szellemi élete, szellemi kincse éppúgy az állam, a társadalom, a városok támogatására épülhet, mint ahogy Európában jelenleg is, s ahogy a régi római s görög életben. Amerika ezen a ponton csődbe jutott. A nagy nyolcmilliós New York egy centet sem ad a színházak támogatására — nincs egyetlen remek városi színházuk, s még Washingtonban sincs államilag támogatott színház.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük