Huxley és felesége ebédeltek nálunk. Huxley nagyon fiatalos, kedves. Kiderült, hogy a darabja igazi hőse, a Genius, régi barátja, D. H. Lawrence, s a Goddess annak a felesége, Frida… S ami a darab végén van, hogy Genius, akit súlyos betegsége miatt elveszettnek tartottak, hirtelen, mint egy sugallatra, talpra áll, kijön, s mint aki új életre ébred jön össze megint a feleségével, mintha semmi sem történt volna. S ez a jelenet, mondja Huxley, az életben megtörtént. A tuberkulózis utolsó stádiumában levő Lawrence, akit feladtak, Frida megérkezésének hírére felkelt az ágyból, s vele mintegy új nászútra ment Spanyolországba. Csakhogy ezt, ami az életben megtörtént, s ami két test magnetikus vonzásának az eredménye, nagyon nehéz írásban, színpadon valószínűvé tenni. Mert amint mondtam neki, az írás megkövetel bizonyos logikát vagy magyarázatot olyanra is, amit megmagyarázni nem lehet – míg az életben a logikátlan, megmagyarázhatatlan dolgok folyton megtörténnek. S amit az életben az emberek elfogadnak, legfeljebb csodálkoznak rajta, azt színpadon vagy írásban majdnem lehetetlen elfogadtatni.
Naplók, életrajzi töredékek