(Írom utólag, december 4-én) Autóbaleset. A sors úgy készíti elő az ilyesmit, mint egy rossz darabíró, egyszerű furfanggal. Mintha csak azért maradtam volna New Yorkban. El voltam ígérkezve Göndörrel egy estélyre, s Madelaine férje eljött értem, hogy elcipeljen a feleségéhez a Lennox Hospitalba, aki koraszülés következtében feküdt ott, s az a szerencsétlen ötlete támadt, hogy éppen csak engem értesítsen a dologról (hogy kerülök ebbe az egész históriába?). — Szóval eljön értem — az utcán kifogy a gazolinja, tolatja magát egy taxival — s egy másodperc, mint egy puskalövés – nekimegy egy lámpaoszlopnak, roppanás, nem tudom mi történik, a következő percben jajgatva emelnek ki a kocsiból, kezem mélyen bevágva, habzó seb, fogaim lazák, nem tudom, hogy s mint történt – de figyelő kis énem belül leltárt vesz fel, nagy baj nincs – de elég baj ez a nagy seb, s az egész testi dolog – kórház, segédorvos, aki nem tud velem mit csinálni. Belép egy barna úr, kiderül, hogy Péterfy – a Pártos sógora -, rögtön kezelésbe vesz, bevarrja a sebet – hazamegyek irtózatosan izgatottan – letörés – gonosz napok, elkeseredés, még ez hiányzott! Méltó befejezése az egész sikertelen utamnak!
Naplók, életrajzi töredékek