Egy hónapja nem nyúltam a naplóhoz. Miért? Nem is tudom. Sokszor nem akarok addig írni, míg egy folyamat be nem fejeződik. Azóta nagy felfordulás a filmvilágban, mely úgy változik, mint a politika, éppoly hirtelen buknak meg benne emberek, s jönnek újak. Lubitsch hirtelen kibukott! Persze nem volt neki való munka – ó sokkal részletezőbb, semhogy 50 film felett tudjon uralkodni, s a központi vezetés ilyen nagy társulatnál talán nem is művésznek való feladat. De a bukás mögött, s hogy ilyen hirtelen történt – más erők vannak. Otterson, Rothacker és Sheen, a három árja, törte ki a nyakát a kis, tehetséges zsidóknak (akik a filmüzletet megalapították). Úgy látom, ezek nem szívlelik az efajta embereket, s amellett kétségtelen balsikerek sorozata, s az átkozott Imperial is hozzájárult; egy film, amellyel nem tudnak boldogulni, folyton abbamarad – nem kezelik energikusan — amellett itt a pénz nem számít, ha arról van szó, hogy más üljön be valakinek a helyébe — valószínű, hogy Sheennek kell a Lubitsch helye.Én a viharban meglehetősen szárazra kerültem. Lubitschcsal, bár elég hűtlen természet, mégis az egyetlen ember távozott, akihez valami közöm volt, most itt állok munka nélkül, s azt sem tudom, mihez kezdjek. Persze a csekket kapom még, de már csak hat hétig, s aztán másfelé kellene nézni, ha nem akarok kicseppenni ebből a furcsa királyságból, ebből a különös csudából, hogy az embert fizetik, anélkül, hogy munkát kérnének tőle.S dacára mindennek, a remek elhelyezkedésnek s nyugodt életnek – valami élethiányt érzek – valami állóvízben vagyok benne.Ha Európa megnyugodna, s haza lehetne menni, otthon élnék mégis — színesebb, közvetlenebb.Két film, amit érdemes volt megnézni: Lubitsch Desirtje -persze kompakt jó film, de valahogy — passé. Ugyanilyen Chaplin Modern Times-je,* de mennyire! Ő már nem a régi csavargó, hanem csak mint jelmezt hordja a tramp ruhát. Nagyon kiábrándító!Nagyon elgondolkoztam; az eleven élő ember és a hulla közt olyan roppant nagy a különbség, amit nem tesz ki az élet jelenségeinek egyszerű megszüntetése – annyival több van az emberben, amíg él – egy világ! – hogy nem lehet materialista alapon megértem ezt a különbséget. Lélek? Valami ilyesmi -valami koncentráltság egy emberi szerkezetbe, valami kívülálló hatalmas erő tüneménye és tündöklése. Óriási rejtély!Chaplin estélye – ragyogó közönség – ez itt a nagy dolog Ő maga kitűnő színész és kitűnő szónok a függöny előtt. A hangja a screenen kissé nazális: – micsoda dialógust kellene a szamara írni, hogy versenyezni tudjon mozgásával!A gond szennyes hálója lefoszlott rólam, hál’ istennek Ragyogó nap van, narancslugasos kertben élek, a világ legszebb helyén soha nem remélt jólétben… de mivel etessem lelkem unalmát?* Vágy (1936) és Modern idők (1936)
Naplók, életrajzi töredékek