Reggel 10-kor értem jön a kiszemelt titkárnő, Soós Alice; értelmes nőnek látszik. Azután McCormick, s megyünk a stúdióba. Apróbb formalitások elintézése. Scriptkonferencia Gláserrel, megállapodunk, hogy egyelőre hagy dolgozni. Löncs Lubitsch-csal — semmit sem változott. Mikor bejön az étterembe, még csak nem is köszönnek neki, pedig ez mind az ő alkalmazottja. Délután megnézem a némafilmet,* le vagyok sújtva, milyen régimódi ez a szüzsé – mit lehet ebből csinálni? Kétségek. Beszélgetés Pártossal, kedves fiú, jó, hogy itt van egy magyar. Hazajövök. Egyedül vagyok, s egyszerre megrohan a tudat, milyen messze vagyok, vágyódás Ancsi és Tomi után — nagyon nehéz ez így.
Úgynevezett munka. Mindenki lebeszél arról, hogy siessek a terminust betartani, mert ez rontja a tekintélyt. Aki itt blöffel tartani tudja magát munka nélkül, az a nagy ember. Inkább társadalmi összeköttetés, mint tudás csinálja a sikert, mondják (még nem állapíthattam meg, mennyire igaz). Barátkozás -összeköttetés és ilyenformán. A stúdió hihetetlen jó szerviz. Minden egy pillanat alatt kéznél van – remek kiszolgálás, nem hasonlítható az angolokhoz. A filmnek mint üzletnek nyereséges volta. Mindegy, hogy az ember mit csinál a stúdióban, csak a pénzt felvegye. A csekk mindenhatósága.
* A Hotel Imperial némafilm-változata, amit Janovics Jenő rendezett 1918-ban Magyarországon.