Utazás. Nekünk mindig töméntelen a poggyászunk. A holmik nőnek, mintha elvetették volna őket, s kikeltek volna; egy koffer tízet fiadzik, minden elvonulásunk egy népvándorlás… Persze, összes holminkat magunkkal cipeljük. Utazás – harmadik osztályon, mely agyonzsúfolt. Megérkezés Németországba… különös érzés… a sajnálat érzése ezek fölött a szegény emberek fölött, akik kiszolgáltatják magukat rossz vezetőiknek… Privát vélemény.
Németország vegyi összetétele nem változott — ugyanolyan mint volt, nem lehet a népek természetét átformálni, legfeljebb átfesteni – de azt is csak szórványosan. Kevés jele a horogkeresztnek – itt-ott egy-egy barna ruhás alak, különben minden a régi, csak szegényebb és rendetlenebb. Veszekedésem a kalauzzal a vonaton… sehol eszembe sem jutna, Angliában a legkevésbé; itt – milyen furcsa – arrogáns és ideges vagyok, s ordítok, mikor alapjában nincs is igazam…