Változó helyzet, Bergner lassan ellenem fordul, mert nem nyújtottam neki azt amit várt; az egész filmet ráhangszerelni. Most azzal van baja, hogy a férfi főszerep sokkal jobb, mint az övé. De nem lehet feláldozni azt a sok érdekeset, ami már megvan az anyagban. Állandóan azon igyekszem, hogy a London Filmnél kissé biztosítsam a helyzetemet. Folyton túlzottan is készségesnek mutatkozom, ami szintén rossz politika. Általában, mivel most néhány hónapra biztosítottnak látszik az egzisztenciám, fel kellene használni az időt, hogy valami jót csináljak, bármilyen pesszimista is vagyok a jó dolgok eredményeivel szemben, hiszen elkészült darabom is itt hever a fiókban. Utolsó három ily nemű nem-is-darabom (Tihamér, Caruso-Ramses, Pintyőke) teljes sikertelensége alaposan levette a kedvemet az egész pályától, a ezáltal még értelmetlenebbé tett a számomra különben is rejtélyes és megfejthetetlen életet. S hozzá még aza titkos érzés, hogy én nem tudok igazán írni, s nem tudom magamat pontosan kifejezni, nem vagy „őstehetség”, nem vagyok „ízes” író. Én két nehézkes magyartól, Tóth Bélától és Kemény Zsigmondtól tanultam az írás periratszerű körülményes, látszatmagyaros, kissé még Ignotus nyakatekertségével is komplikált kifejezéseit’ ez az egész. S ezzel a gyenge szerszámmal akarom a kenyeremet megkeresni? S pláne miután sikertelenségeim, s előrehaladt korom következtében elvesztettem biztonságomat, s teljesen elgyávultam! Az érvényesüléshez nem munka, hanem karakterbeli dolgok, önhittség, s energia kellenek elsősorban; aki önmagában összeesik s lefekszik az országútra, az mire várjon, főként ha még egy ős lustaság is tanyázik benne, úgyis kibúvót keres.
Naplók, életrajzi töredékek