Egy téli estén ott álltunk Karinthyval a Vígszínház előtt – Jób leküldte a portáshoz a darabunkat,* melyre kijelentette, hogy használhatatlan. Húszévi sikeres drámaírás után egy elbutult fickó azt teheti velem, amit akar?
Ha velünk, két elismert íróval így mer bánni, mi van itt a fiatalokkal, a tehetséges kezdőkkel, ha most egy kicsit eltértünk a sablontól, mertünk eredetiek lenni, akkor a Dunába kell ugrani mindazoknak, akik valami újat akarnak mondani a színpadon? Ekkor született meg bennem az elhatározás, hogy át kell venni egy színházat.
A pesti színházak kétségbeejtő állapotban vannak. A Nemzeti csak néhány íróval dolgozik, azonfelül ott minden hang fizetve van. Hevesi intelligens ember. Tudja, mi kellene, de azt is nagyon jól tudja, hogy mi az, amit nem szabad. A Magyar megbukott – Beöthy László után textilesek ülnek bele, a Belvárosinak vége. Az Új Színház, ha egyáltalán számít, Upor kávés kezében van- mi itt az írók sorsa! Ezekkel tárgyaljon? Valamit tenni kell.
Tanácskozás kis Bródyval, Heltaival. Megbeszélések. Utolsó pillanatban, amikor már megtárgyaltuk a házbér szerződést, péntek délben visszaléptem. Minek menjek bele ilyen dologba? Nekem írni kell. Itt A kínai lány.
A színigazgató mindenki kutyája. Újságíróké, színészeké, szerzőké. Este mondom Miklósnak. Erősen rámegy; muszáj. Meg kell támadni legalább egy sarkában ezt a rothadást. Még egy-két év, és amit a magyar színpadi kultúrában húsz év alatt felépítettünk, összeomlik. Muszáj megcsinálni. Másnap aláírtuk a szerződést. Esti séta Zilahy Lajossal. Rémesen lebeszél. A színház meghökkentő. Tizenhárom éves piszok. Újból kell csinálni mindent, kitisztítani.
Új színházat kétféleképpen lehet csinálni. A semmiből. Tüntetni a nyomorral, mint a Guild tette, akik öten összeállottak, s megalapították a Guild Theatert New Yorkban. Mi már többre vagyunk kötelezve, mindenesetre arra, hogyha behívjuk az embereket, mielőtt felmegy a függöny, jól érezzék magukat.
Először életemben munkaadó vagyok. Milyen más szituáció. Mennyi kérés: írók, színészek, szállítók, mind akarnak valamit. Mindegyiknek van egy metódusa az élet keserves küzdelmében, egy burkolata, egy sablonja. Beszélgetünk, mert nem merik a kérdést nyersen feltenni, félnek, nem is a visszautasítástól, ha- nem a sebzett hiúság kínjaitól. Az egyik tehát csak úgy mellékesen mondja el, ami pedig életbe vágó, neki nem is fontos, csak megemlíti, hogy ő milyen kitűnő ember, és most kapható lenne.
A másik túl fontosnak adja elő, mintha a világ ezen állna. Nehéz nemet mondani. Hiszen majd mindenkinek van jogcíme, ha más nem, hogy élni akar. De mi egy kis színház vagyunk, ha
nem vigyázunk, mi bomlunk fel.
Tárgyalások. Most látom, hogy csak egy munka van a világon, ami komolyan nehéz, az írói munka. Az, amit az igazgatók csinálnak, hogy tárgyalnak, engedélyeznek, elutasítanak, intézkednek, az mind semmi az íráshoz képest – másodrendű eltoglaltság, s mégis milyen fölényt szereztek az íróval, a teremtő munkással szemben! „Igazgató úr” – nekem ez degradáció, de egy bankban, egy vállalatnál súlya van.
A színészek. Radó Mária. Felhozta az ügynök. Sohasem láttam játszani, de van benne valami nyugtalanság, valami modern izgatottság, jó lesz küzdenem a szerződtetése körű . Titkos Ilona. Felmegyek hozzá. Megállapodunk. Szidja a másik színház igazgatóit. Információi vannak rólunk. Másnap reggel olvasom az újságban, hogy mégis hozzájuk szerződött. Lehetetlen ilyen népséggel! Kevés a tehetség. Jönnek, vizsgáznak, alig- alig akad valaki. Egy van, egy Egry nevű fiatal színész, aki nagy tehetséget mutat. Darabok. Heltai csodálatos tehetsége, három darabot is elolvas egy nap. Nekem nagyon nehéz a kéziratolvasás, mert a fantáziám mindig magával ragad.
Zsolt Béla darabja – kicsit idejétmúlt naturalizmus, de elő alakok. Elő lehetne adni. Innocent – jó karikatúra és fiatalos lendület.** Legfeltűnőbb Farkas Endre: A gyár. Bár járt út, de sok friss is van benne, s a kislány alakja jó. Előadjuk. Ez a nagy pillanat. Mihelyt egy dolog menni kezd, valami új támad, akkor mint a varázslat bújnak elő a tehetséges segítők. Ez az új dolgok rendkívüli ereje.
Találkozás a Hullámban Gaál Franciskával. „Rólad le kell mondanunk, téged nem lehet megfizetni.” Dajkovics a színésznő barátja. Remek vígjátéki figura, aki rendelésre jön; de nappal nemigen mutatkozik vele. Somlay szerződtetése. Elhatároztuk, hogy a saját színdarabunkkal nyitunk.
*a Földnélküly János című darabról van szó.** Zsolt Béla Erzsébetváros és Innocent Vincze Ernő Ketten a hintán című darabja.