Antonia-történet. Egyre erősödik, hogy Rambeau nem tud – nem képes játszani. Patologikus. S feltűnt a rosszullét, mikor tavaly Midlleton darabja közben le kellett ereszteni a függönyt. Végre szeptember 30-án tiltakoztunk, s Miller beleegyezett. Iszonyú nehéz este, mert borzasztó, mikor a szerző megöl egy előadást – nemcsak Rambeau-ra gondoltam, akinek a karrierje ezzel vége szakad hanem a jó előadásra, a kedves színészekre. De vége van, nem lesz előadás. Erre délelőtt jön a portás a kofferért. Megtudjuk, mégis megtartják az előadást. Nem mentem Eastonba*. Borzasztó, hogy miken múlik egy darab sorsa! Egy részeg nőn! – esetleg. Új kombinációk. Pesten az ilyesmi végleg letörne, de itt, mivel rögtön ezer új terv, kombináció merül fel – nem olyan nehéz.
Ezen a héten 14 bemutató van New Yorkban – és a darabok kint a város körül várják, hogy beözönöljenek. Óriási megfeszített munka. Ma délután itthon ülök Philadelphiában. Az Antónia bemutatója. Nem mentem el, mert ideges vagyok, de aztán enyhült az idegességem.
* Kisváros Pennsylvaniában, ahol a darab előpremierjét tartották.